Vasárnap, egy majdnem nap

Hogy legyen egy majdnem vasárnapod? Könnyedén.

Az úgy van, hogy már szombaton el kell kezdeni tervezni egy ütős vasárnapi kirándulást: Balaton, Tihany, napsütés, majdnem tavasz, egy kicsi túrázás, egy kicsi bicajozás, egy kicsi süti kicsi kávéval. Hívj persze barátokat, egynek tuti legyen ráérős autója.

Délelőtt 10kor felvesznek. Az remek! Pont van időd sütni az útra egy majdnem csokis párnát. Isteni az illat, majdnem a kinézet és majdnem az íz.

Csörög a telefon. Tuti késnek! Leeresztett a kerék! Defekt! Gyorsan találjunk már valakit, aki ki tudja cserélni vasárnap reggel! Valaki? Senki. “Hogy én? Ki tudom e cserélni? Persze, kb. 5 évesen láttam, apu hogy csinálja… szóval, kösz, de nem, kösz!” Hol bujkálnak olyankor a kerékcserélő férfiak, amikor vészhelyzet van? (1.tanulság: sohase mondd, hogy miután már megtanultál könyvespolcot szerelni, szobát tapétázni, szegélylécezni, fúrni, fűrészelni és simán használni az ütve fúrót,  “ én már nem akarok még kereket is megtanulni cserélni”)

B terv? Kétségbeesetten tervezel, de az A terv annyira tökéletes volt és majdnem működött. (2. tanulság: mindig legyen egy B terved)

Majdnem dél van, majdnem ebédidő, majdnem éhes vagy. De hiszen nyilvánvaló: hazatekersz egy igazi, vasárnapi családi ebédre, arra a hagyományosra, a gyerekkorira. Együtt az A terves barátaiddal. És a változatosság kedvéért a desszert legyen “kaak”.

Recept? Az a tipikus majdnem, majdnem pontos mértékegységekkel, majdnem érthető leírással. Egy evőkanál ez, egy teáskanál az, na még egy kevés liszt, még több kardamom, kicsit kinyújtjuk, megpaskoljuk, szaggatjuk, formázzuk és megcsipkedjük.

 
Intermezzo:
“- Sütőt mennyire kell előmelegíteni?
– Viccelsz? Szudánban két gombot láttam a sütőn: be- és kikapcsolót. Amúgy is egy téglával volt az ajtaja néha kitámasztva.
– Aha, értem, akkor legyen 180°C.”
 

Ez a legjobb rész, a csipkedés egy eredeti “csipkedővel”.

Sütés, lecsekkolás, túlsütés. ( 3.tanulság: amikor azt hisszük, hogy majdnem megsült, akkor valójában már kész van). Kihűlt, jöhet a porcukorban forgatás, na még egy kevés kardamom ide is, az sosem árthat.

És mi lett a végeredmény? Egy majdnem “kaak”, ami kicsit túlsült, kicsit megpuffadt, valójában túl is. De az összhatás majdnem olyan volt, mint az eredeti szudáni, majdnem hasonló ízzel.

Hát igen, egy valami tagadhatatlan, ebben a kaak-ban volt valami különleges…valami ellenállhatatlanul majdnem.

This entry was posted in mindennapi. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s