Oda- visszaút: enyhe káosz. Ám, ami közte volt, az mindenért kárpótolt.
Felmerült a bicajozzunk Etyekre ötlet, de kósza gondolat volt csupán, mert itt is érvényes a zéró tolerancia. És tudtuk, hogy zérók, azok nem leszünk. Maradt az oda-vissza fesztiválbusz. Remek ötlet, gyenge szervezés. Oda másfél óra várakozás, vissza oldalt nyitott, városnéző retró járaton zúztunk az éjszakában.
A bor azonban tényleg csodaszer, mert már a tudata előre leföldeli az idegeket, így derűsen tűrtük a várakozást és a nyitott busz megoldással is hamar azonosulni tudtunk.
És ami közte volt: Etyeken nagyon jó, főleg, ha van ott borfesztivál. Borospince gócpontok keretezik a várost mindenhol: domboldalon, völgykatlanban. Okosan kitalált kisbuszos, pattanj fel rendszerrel hömpölygött a lustábbja a pincerendszerek között. És folyt a nemes nedű, igaz, a helyit nagyítóval kellett keresni, de legalább ittunk nagyon szép furmintot Tokajból, felejthető cserszegit Keszthelyről és frissítő rosét Szekszárdról.
A foszlós fehér kenyéren tejföllel megágyazott 2 évig érlelt sonka fodrok végképp megkoronázták a délutánt. Jólesően terültünk el a bodzafák alatt, távolban szólt a jazz és szélesen mosolyogva ittunk még egy pohárral, végre egy etyekit.
Pingback: Etyeki piknik, nyár a télben. | DYNAMOBIKE